Henglár Gertrúd írásai

Boldogság

Abban az évben késett a tavasz, bár márciust írtunk, alig volt több 1-2 foknál. A hó sem akart eltűnni. A városokban az aszfalt feketén csillogott, de a faluban, főleg a lankás domboldalak érintetlenül fehérlettek. Egy-egy ösvényt ugyan kitapostak a gallyakért kijáró emberek, de hóvirágot senki sem gyűjtött. Elmúlt a szerelmesek napja, a Valentin nap is… Tovább »

Csillagszálló

Nem volt hajléktalan, csak majdnem az. Volt fedél a feje felett. Aládúcolva vastag gerendákkal, amit maga hozott a közeli erdőből. Maga faragta méretre, maga állította be, közvetlen az eresz alá, ahová úgy gondolta, állítani kell. Mit értett ő statikához, meg ehhez hasonló szakmai dolgokhoz, ahhoz értett, hogy minél elfogadhatóbbá tegye hajlékát, aminek az ablakait rég… Tovább »

Köd

November volt, köd szitált, pedig alig néhány nappal előtte még úgy tűnt, megtorpant, lecövekelt a nyár, mozdulni sem akar, bársonyos hajnalokkal köszöntött be, langymeleg fuvallattal tért nyugovóra. Ám az ősz ott állt lesben, de mi el is felejtkeztünk róla, azt hittük minden marad úgy, csak a józanok és a szkeptikusok hajtogatták, lesz ennek böjtje, nem… Tovább »

Szabadság

Feszült a mellem, mire a gyárkapuhoz értem, pedig szopott a fiam rendesen. A tejet kifejtem az utolsó cseppig, üvegbe töltöttem, pontban öt órakor felkaptam a gyereket pólyástól, és elindultam anyósomhoz, aki minden délelőtt elhozta nekem a fiamat, a portásfülkében szoptattam meg. A brigádvezető rendes volt, igazán megértő, azt mondta mindig, ne siessen, Mária, ráér Mária,… Tovább »

Én intek majd akkor is

Állt a kapuban, fehér haját lengette a szél. Gyönyörű szép, gondoltam magamban, miközben elsuhant kapuja előtt a busz. Hátul ültem, nem volt nagy tömeg, csak a motor berregését, és szívem hangos zakatolását hallottam. Arra gondoltam, mit érezhet ő, a lobogó hajú öregasszony, sok-sok évvel a háta mögött. Szép évekkel, csúfakkal, gyásszal terhesekkel. Szeret még vajon… Tovább »

Kegyelem

Laci, félre van a szád!, kiáltott fel az asszony. Reggel volt, korán, a férje ilyenkor a szokásos cigaretta okozta köhögési rohammal küzdött, így fojtott hangon válaszolt: az anyád picsája ment félre! Az asszony nem mert vitatkozni, de napirendre sem tudott térni az aggasztó tünet felett, ezért a szomszédasszonyhoz szaladt segítségért, idegennel talán nem mer durváskodni,… Tovább »

A hiba

  Uram, van odalenn egy asszony, szenved, haldoklik a lelke, engedd meg, hogy kiszabadítsam!, kérte az angyal. Tégy amit jónak látsz, felelte az Úr. Magdolna alig vette észre a sok számla között a kórház levelét. Mit akarhatnak vajon, hiszen most voltam szűrésen, gondolta magában ingerülten. Lánya halála óta nem szívesen gondolt orvosra, kórházra, tüdőszűrésre se… Tovább »

A jó szó

Kimegyek, fiam, eltakarítom a havat, mondta az öregasszony télen. Nyáron meg azt, hogy megöntözi a virágokat, kicsit megkapálja a veteményest. A fiú sohasem szólt vissza, nem mondta, hogy ne menj anyám sehová, hisz se veteményesed, se kerted, és hozzám is hiába beszélsz, mert ha hallak is, válaszolni úgysem tudok, de nem is vársz te választ,… Tovább »

Egyél, fiam!

Éppen felkelt a nap, amikor az asszony felnyitotta szemeit. Mély álomból ébredt, álmára nem emlékezett, próbálta ugyan visszaidézni, de agya olyan üres és sötét volt, mint egy tikkadt, feneketlen kút. Hunyorítva böngészte az ágy feletti óra számlapját, amit szerencsére megvilágított a konyhából beszökő fénysugár. Hat óra volt. Ráérek még felkelni, gondolta, és lassan, óvatosan, fájós… Tovább »

Szidónia esete a gázbojlerrel

Rekkenő hőség volt azon a napon is, amikor Szidónia gázbojlere megadta magát, egyszerűbben szólva, bedöglött. Akkor már rossz volt a WC-tartály, az asszony vödörrel meregette az öblítővizet, de elromlott a gáztűzhely is, mindezek tetejébe már évek óta áztatta az alsó szomszédot, majd megunván a folytonos perpatvart, a kád leeresztő szifonját sem használta, inkább meregetett bőszen…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!